Önismeret: a legnagyobb utazás

Születésünk pillanatától kezdve mindannyian a körülöttünk lévő világ megismerésére törekszünk, sőt talán nyugodtan azt is kijelenthetjük, hogy a megismerés vágya az emberi természet integráns része, mióta világ a világ. A gondolkodó ember létezésének évezredei alatt a megismerés, az ismeretszerzés valósággal a génjeinkbe égett, akkor és most is ez biztosítja az egyén boldogulását az őt körülvevő társadalomban.

Tágabb értelemben véve minden sikerünk vagy kudarcunk az életünk során megszerzett ismereteink függvénye, és annak az eredménye, hogy mennyire vagyunk képesek a megfigyeléseinken és tapasztalatainkon alapuló új ismeretek rendszerezésére és értelmezésére. A tanulás, az ismeretszerzés ékes példája azon tevékenységek körének, amelyet nem lehet elég hamar, de túl későn sem elkezdeni.

Amikor erről a bizonyos születésünk pillanatával elkezdődő megismerésről beszélünk, sokan hajlamosak vagyunk talán túl szigorúan is értelmezni a „körülöttünk lévő világot”, mint a megismerés tárgyát. Hajlunk rá, hogy megfeledkezzünk róla, hogy néha a legközelebbi a legtávolabbi, hogy a világ felfedezése önmagunk felfedezésével kezdődik, egyszerűen azért, mert „önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.” Mondja ez az oly gyakran felbukkanó Márai Sándor idézet is, mely lakonikusan, és mégis érthetően fogalmazza meg, hogy mit is jelent önmagunk megismerése.

Az önismeret sokszor a mostohagyermek szerepét tölti be a megismerés oly soktagú családjában. Ő (ez a belső hang) az élő lelkiismeret kérlelhetetlen megtestesülése, mely folyamatosan ott van velünk, emlékeztet bennünket a múlt fájdalmaira, a jelen és a jövő kihívásaira, s mégis: sokan éppen róla szeretnénk tudomást venni a legkésőbb és a legkevésbé. Pedig bármilyen hihetetlenül vagy ijesztően hangzik is, nem élhetünk nélküle igazán boldogan.

Érdemes tehát a külvilág kétségkívül színes és izgalmas forgataga mellett időt szakítanunk a hozzánk legközelebb eső belső világ felfedezésére is, mely sok szempontból nagyobb és más típusú erőfeszítést, „állóképességet” igényel majd részünkről, mint a materiális világ megismerése.

Az önismeret lehetősége ugyanis látszólag igen közel van hozzánk, hiszen saját testünkben és lelkünkben élünk nap, mint nap, ám mégis nagyon távoli tud lenni. Önmagunk lehető legjobb megismeréséhez eljutni leginkább talán ahhoz a jelenséghez hasonlítható, mint amikor autózás közben a térképet böngészve felismerjük, hogy egy adott célállomás légvonalban ugyan szinte nevetségesen közel esik hozzánk, de aztán rájövünk, hogy az autó mégis köt minket egy úthálózathoz, amelyen végig haladva az tényleges út hossza akár meg is sokszorozódhat. Miközben végig láthatjuk a célt, ott van előttünk, sőt szinte karnyújtásnyira van tőlünk, mégsem spórolható meg, hogy az odáig vezető úton szépen és türelmesen végig menjünk előtte.

Ez a türelmet becsülettel próbára tevő – és valljuk meg – olykor talán frusztráló érzés. Sokszor már ez eléggé bosszantó tud lenni ahhoz, hogy idejekorán feladjuk az utat. Ám minden látszat ellenére, erre a trükkös és kalandos belső utazásra minden körülmények között megéri üzemanyagot felhasználni, akár többet is, mint amennyit egy egyenes és könnyen kiszámítható útra szánnánk.

Alapvetően az önismeretünkre tekinthetünk egy olyan zsákkért, amelyből csak annyit vehetünk ki, amennyit beletettünk. Azonban fontos szem előtt tartani, hogy minden ezirányú befektetés busásan megtérül, ha kellően állhatatosnak és kitartónak bizonyulunk a megismerés folyamata során. Ha nagyon dagályosan akarunk fogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy mindezért az út végén a jutalom, maga a boldogság, vagy talán kissé pontosabban az a megingathatatlan belső béke, amelyet a köznyelvben egyszerűen csak boldogságnak nevezünk.

Természetesen az önismeret fejlesztésének vannak sokkal kevésbé absztrakt és kézzel foghatóbb eredményei is. Az önmagunkról alkotott pontos kép nagyban hozzájárul az érzelmileg kielégítő társas kapcsolataink kialakításához és eredményes fenntartásához. A legkülönbözőbb jellegű emberi kapcsolatainkban ugyanis részben vagy egészében a teljes személyiségünkkel részt veszünk, még akkor is, ha ez számos esetben csupán látens módon jut érvényre.

Ezek függvénye, hogy valakit megnyerőnek, szimpatikusnak tartunk-e vagy éppenséggel velünk rokonszenvezik-e a másik fél. Sokszor nem is vagyunk tudatában annak, hogy – akár kölcsönösen, akár egyoldalúan – miért érzünk ellenszenvet egy másik ember iránt, miért nem rokonszenves nekünk valaki, aki minket viszont annak tart, s mindennek persze a fordítottja is előfordul. Családtagjaink, párunk, barátaink, kollégáink és az összes többi ember viselkedését és cselekvéseit saját látásmódunk szemüvegén keresztül ítéljük meg.

Önmagunk működésének megértése teret nyit az empátiának, a toleranciának, a megértésnek, mely szükségszerűen egy kiegyensúlyozottabb élet lehetőségét kínálja azáltal, hogy harmonikusabb társas kapcsolatok működtetésére tesz minket képessé.

Segít megérteni, hogy miért lépünk oly gyakran ugyanabba a „folyóba”, miért ismétlődnek bizonyos minták az életünkben, még akkor is, ha életünk szereplői körülöttünk folyamatosan változnak is. Megérhetővé válik általa az is, hogy miért élünk meg fájdalmasan olyan helyzeteket vagy eseményeket, amelyek másoknak említésre sem méltók. Hogy miért nem jutunk egyről a kettőre, hogy miért akadunk el bizonyos területeken életünk során, hogy miért nem koronázza siker az erőfeszítéseinket, s ha már egyáltalán nem teszünk erőfeszítéseket sem, akkor passzivitásunkat mi okozza. Hogy miért vagyunk egyedül, vagy hogy éppen miért vagyunk képtelenek erre. A sor végtelen számban folytatható lenne.

Míg a materiális külvilágban a fizikai anyag működésének megértésén keresztül vezet az út a megismerésig, addig magának az életnek a megértése pedig a lélek mozgatórugóinak ismeretéről szól. Önismeretünk a haladás motorja, amelynek gondos és állandó fejlesztésével elejét vehetjük annak, hogy megrekedjünk és boldogtalanná váljunk.

Az önmaga működését nem értő ember megfosztja magát annak a lehetőségétől, hogy fejlődjék, hogy válaszokat kapjon, s ezek által sokkal több sikert és örömöt szerezzen életében. Önreflexió nélkül az emberi elme egy iránytű és vitorlák nélküli csónakká változik az élet sokszor viharos tengerén, s idővel menthetetlenül a süllyedés lesz a sorsa. Önismeret hiányában a körülmények, más emberek vagy egyszerűen a balszerencse kizárólagos hibáztatása marad osztályrészül, holott a válaszok jelentős részét magunkban kereshetjük és sikerrel találhatjuk meg, ha igazán akarjuk.

Ez persze sokszor sokkal nehezebb, mint azt elsőre gondolnánk. Fájdalmas megélni, hogy egy-egy rossz eseményben, hibában, sikertelenségünkben mi a saját magunk szerepe, amelynek következményeit vállalnunk kell és felmentést csak módjával kaphatunk. Az önismeret sűrű erdejében egy idő után könnyű ugyan eltévedni, de következetesen tovább haladva garantált, hogy hamarosan egy tisztásra érünk majd és sok minden értelmet nyer.

Ugyan rögös úton indul el, aki önmaga megismerését célozza meg, de csalódni sosem fog, és kivétel nélkül mindig megtérül a befektetett energia. Ráadásul számos előnnyel is kecsegtet ez a fejlődési forma. Az önismeret fejlesztésének lehetősége mentális egészségének birtokában mindenki számára alanyi jogon adott, szociális vagy anyagi helyzettől függetlenül, bármikor és bármeddig élhetünk vele, s felbecsülhetetlen értéket szerezhetünk általa.

Végül, de nem utolsó sorban, az önismeret az egyik legnagyobb ajándék, amit másoknak adhatunk. Mindazon embernek, aki bármilyen minőségben is, de kapcsolatba kerül velünk. Hiszen nincs megnyerőbb, gyógyítóbb és karizmatikusabb fellépés annál, mint amikor önmagunkat ismerve, önmagunkkal azonosak vagyunk.    

Vendégírónk, Stark András tollából

Tévhitek a meditációról

A mindennapos mókuskerék előbb vagy utóbb felőröli az embert. Amíg sokáig az számított igazi érdemnek, ha valaki éjjel-nappal dolgozott magát nem kímélve, feladva saját igényeit a pénzért, a sikerért, mára világossá vált, hogy kiegyensúlyozottság nélkül mit sem ér az élet. A világ annyira felgyorsult, hogy szinte észrevétlenül szívja le az energiánkat, és mi már csak a folyamat végén vesszük észre, hogy valami nem stimmel, nem vagyunk jól.

Szerencsére egyre nagyobb teret és bizalmat kap a holisztikus szemlélet, ami a testit nem választja le a lelki és mentális egészségről. Márpedig, ha a tesünket eddzük, akkor az elménknek is szüksége van trénelésre. A meditáció pedig tökéletes eszköz arra, hogy akár naponta újrabootloljuk saját kis számítógépünket, az elménket.

Mi történik ha rendszeresen meditálsz?

1. Sokkal jobban alszol, reggel kipihenten ébredsz.

2. Nemcsak türelemre tanít, de hatékonyabbá is válsz a munkádban.

3. Az ellenállás érzését átveszi a kíváncsiság.

4. A mindennapokban is egyre többször meg tudod élni a jelent, kevesebbet fogsz rágódni a múlton és aggódni a jövőért.

5. Megéled a belső békét.

6. Ahogy nő a kitartásod, erősödik az önbizalmad.

7. Az érzékelésed fejlődik, gördülékenyebben hozol döntéseket.

8. Fejlődik az intuíciód.

Jótékony hatása ellenére még mindig sokan idegenkednek a meditációtól, amihez a hozzá kapcsolódó tévhitek is hozzátesznek.

Néhány tévhit a meditációról:

Muszáj, hogy túltengjen benned a spiritualitás

Bár a meditáció gyakorlata a keleti filozófiákban és vallásokban több ezer évre nyúlik vissza és a korai keresztény meditációs technikák is több, mint hatszáz évvel ezelőtt keletkeztek, ma már egyáltalán nem kell sem vallásosnak, sem pedig ezotéria imádónak lenni ahhoz, hogy valaki meditáljon nap, mint nap. 

Csak ülő helyzetben lehet meditálni

Azért ideális meditáció közben egyenes háttal és lehunyt szemekkel ülni, mert az egyenes tartás nem hagyja az elmét kiesni az éber állapotból és azáltal, hogy a szemeinket lecsukjuk, a látványingerek pedig nem fogják az elmét mozgásban tartani. A meditáció során az elménket lecsendesítjük és egy dologra fókuszálunk. Pont ebből adódóan akkor is elérhetjük ugyanezt a meditatív állapotot, ha éppen belefeledkezünk valamibe; ilyenkor olyan érzésünk van, mintha megszűnne a világ körülöttünk, észre sem vesszük, hogy szaladnak a percek vagy akár az órák. Valójában ezt nevezi Csíkszentmihályi Mihály “flow” élménynek. Ez képes kisöpörni az elméből minden zakatoló gondolatot. Legyen ez a rajzolás, a festés vagy a zenélés, mind olyan tevékenység, ami során, ha nagyon belemélyedsz, mintha beszippantana magába, észre sem veszed, mi folyik körülötted. Sőt, olyan is létezik, hogy sétáló meditáció; ilyenkor teljes mértékben a sétálás folyamatára figyelünk, arra, hogy helyeződik testünk súlya egyik lábunkról a másikra és tudatosan érzékeljük a talpunk alatt a talajt, akár annak egyenletlenségeit. Valójában itt a sétálás élménye van a fókuszban.

A meditációd akkor sikeres, ha sikerül kiüríteni a fejedből a gondolatokat.

A meditáció jótékony hatása akkor is utolér, ha a gyakorlás során úgy érzed, hogy mindjárt megbolondulsz, ha még két percig egy helyben kell ülnöd, vagy ha már azon agyalsz, hogy mikor tudod végre leadni a határidős munkádat. Természetesen jó, ha ilyenkor tudatosítod magadban, hogy elkalandoztál, majd ezután szépen, gyengéden visszaállítod a fókuszt és folytatod a gyakorlást. Minél többször csinálod ezt, annál jobban fog menni és annál kevesebbszer kell majd a gondolataid cikázását leállítanod.

A meditáció során a fejlődés lineáris.

Ha azt gondolod, hogy a meditáció sok más gyakorlást igénylő tevékenységgel együtt úgy működik, hogy egy idő után már nincs visszaesés, akkor csalódás érhet. Emberek vagyunk, vannak jó napjaink és rossz időszakaink, egyik nap kicsattanunk az energiától, másik nap alig bírjuk magunkat kikaparni az ágyból. A meditáció gyakorlását nagyban befolyásolja, hogy milyen passzban vagyunk. A jó hír viszont, hogy baromi rosszul sikerült meditáció is meditáció és már az is siker, hogy ilyenkor is ráveszed magad a gyakorlásra.

A meditáció káros lehet a mentális egészségedre.

Általánosságban elmondható, hogy a nyugati vallások nem fogadják el a keleti vallások szokásait, nincs helye az ő világukban ezeknek a gyakorlatoknak – hacsak nem az imáról beszélünk, hiszen bizonyos értelemben az is egyfajta meditáció. Sajnos vannak, akik azt terjesztik, hogy meditálni veszélyes, az ember általa belép egy olyan spirituális világba, ahol nem tudja kontollálni, hogy mi történik vele. Nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy a meditáció veszélyt hordozna magában, szinte bárki gyakorolhatja, egyetlen esetben nem ajánlott, amennyiben valaki pszichózis alatt áll.

Ha rendszeresen meditálsz, semmi sem tud kimozdítani buddha állapotodból.

Jó is lenne, de sajnos nem így van. Attól, hogy rendszeresen meditálsz, még nem fogsz teljesen megváltozni. Mindenkinek van egy alap mentalitása, temperamentuma, amin sok munkával csiszolni lehet, de az ember nem tud kibújni a bőréből. És nem is kell. Ami egyik oldalon az erősségünk, az a másikon a gyengeségünk és ez így van jól. Szóval a kitartás, fegyelem, szorgalom és a gyakorlás meghálálja magát, néha talán úgy, hogy észre sem veszed, egyszerűen csak könnyedebb, spontánabb, nyugodtabb, vagy éppen türelmesebb leszel egy-egy helyzetben. 

Vendégírónk, Kovács Héda tollából

Hogyan hallgattasd el az egódat, hogy sikeresebb legyél?

Egó:

‘’Az egó, az tudattalanság. Az egó, az valami ismeretének a hiánya. Az egó az egy felügyelet nélkül hagyott agy, elme és tudatosság. Az egó az egy autó pilótára állított élet. Egy elpazarolt élet, ha így tetszik.’’

“És minél többet birtoklok, annál több vagyok – mondja az egó, mivel az egó összehasonlítással marad életben.” – Eckhart Tolle

Ahogy Eckhart Tolle is mondja, nem mindig vagyunk tudatában annak, hogy mekkora is az egónk, vagy, hogy van-e egyáltalán. Eltudjuk-e hallgattatni vagy az csak kiabál hangosan, hogy mindenki lássa és érezze a jelenlétét.

Számomra az a lényeg, hogy mindig maradj szerény, akkor is, ha tudod mit csinálsz és hogyan csináld. Ne akarj mindig görcsösen ragaszkodni a dolgokhoz. Kapcsolatok, munka, élet… Miért? Mert a világ változik és vele együtt te is. Akarod vagy nem, minden változik.

Azt gondolod, hogy az a jó, ha hiszel önmagadban, mindig magabiztos vagy, mert eddig mindenki azt mondta, csak így lehet előre jutni. És ebben nagy igazság van. Valóban, ez kell a későbbi céljaid eléréséhez.

Igen ám, de ha nem maradsz szerény és nem követed a változást, akkor azt a célt sosem éred el. Vagy esetleg az is lehet, hogy eléred, de nem tudod sokáig megtartani. Ha teljesen megragadsz egy ötletnél, ideológiánál, akkor sosem jutsz sokkal előrébb, mert azok az ötletek évekkel később elavultak lesznek. Ha az egód azt mondja, ‘én elértem ezt és azt és innentől fogva már nem kell küzdenem, hisz megvan minden, amit akartam’, akkor nagyon rossz úton vagy.

Ezért kell a szerénység, hogy visszatartson kicsit, de ugyanakkor toljon, hogy akarj előrébb menni, több lenni. Szerény tudj maradni a változáshoz, de magabiztos, hogy tudd merre indulj el.

Ha például bizniszben gondolkodunk. Cégek, akik azt hitték egyeduralkodók. Ismerős? Ők uralták a terepet és a csúcson voltak. De jöttek az új, fiatalabb gondolkodású startupok. Cégek, akik beismerték, hogy menni kell a változással és mindig újat kell hozni. És a régi bizniszek nem engedtek ennek. Az egó nem engedte elhinni, hogy az új jobb lehet. Hiszen a régi már egyszer bevált, működött, pénzt hozott… de a világ változik és vele együtt neked is kell.

Mit tesz minden mai, sikeres ember, amikor baj van? Elbújik? Nem. Tettrekész és segít. Segít azokon, akik rászorulnak. Nem engedik, hogy az egójuk elnyomja azt, ami fontos. Mert ők tudják, hogy nem mindig nyerni a fontos, vagy, hogy jobb legyél. Néha az, amit adsz, sokkal fontosabb. Mert azáltal leszel jobb, boldogabb, sikeresebb, hogy valaki másnak segítettél.

Az egó szeret ítélkezni. Ki a szép, ki a jó, ki, mit ért el, kinek, mije van és a többi. Ne engedd, hogy ez vezessen. Keresd azt, ami értelmessé teszi azt az embert vagy akár helyzetet. Azt nézd, mit lehet belőle kihozni, mivel tudsz a legtöbbet segíteni és ne azt, hogy mivel tudsz a legtöbbet szakítani, akár úgy is, hogy másokon taposol keresztül.

Hallottad már azt, hogy az embernek soha, semmi sem elég? Ez teljesen így van. Rengetegen éreztük már azt, hogy még mindig nem elég, még mindig kell. Van étel az asztalon, de ennél jobb kell. Van autó a garázsban, de nekem nagyobb, újabb kell. Van telefonom, de nem a legjobb. Mindig jobb, mindig nagyobb, mindig több… de ez nem más, mint a reklámok és az elme szüleménye. Sőt! Ha egyszer eljutsz arra a szintre, hogy ki tudod kapcsolni az egód és elfogadod azt, amid van, rájössz, hogy még az is túl sok, amivel jelenleg rendelkezel. Mert mit csinálsz 6 pár cipővel? Hiszen úgysem tudod mindet egyszerre felvenni. Minek a mégjobb telefon, amikor ez is tudja majdnem ugyanazt? Fényképez, játszik, telefonál, üzen… Mert a média elhiteti veled, hogy kell. De ülj le 1 percre és gondold végig, kinek tudsz segíteni, ha feladod a dolgait csak 2%-át, amire nincs is szükséged, csak van, hogy legyen.

Olyan jó lenne, ha csak egy napra mindenki elengedné az egóját és csak a jóra koncentrálna! Persze, légy magabiztos, tudd mit akarsz, de ne mások szenvedése által. Maradj erős, de elég szerény ahhoz, hogy tudd, mikor kell változtatni.

Mindig törekedj arra, hogy jó legyél, hogy a végső célod valami jónak az elérése legyen. Törekedj a segítségnyújtásra, hogy mindig segíts ott és akkor, amikor csak tudsz. Egy szóval, egy kisebb tettel, bármivel. Mindig kerekedj felül az egódon egy vita során, tudj bocsánatot kérni és elfogadni, hogy olykor te is tévedsz.

Maradj pozitív, szerény és, ha neked több van, adj másnak. És mindezt tudatosan tedd! Mert ha elfogadod, hogy van egó, de tudatosan elcsendesíted, a világot tudod megváltani.

Ha ezeket betartod, hidd el, az élet olyan utakra terel, ahol az egóra már nincs szükség és egy kis segítséggel boldog és sikeres leszel, így vagy úgy.

Vendégírónk, Szalai Ani tollából

Különbségek a rögzített és rugalmas gondolkodásmód között

Az agyunk egy rendkívül összetett és bonyolult szerv. Agyunk dönti el, hogyan gondolkodsz önmagadról, elhiszed-e, hogy képes vagy dolgokra, vagy hamar feladod.

Azt biztos hallottad már, hogy az agyunk csupán 10%-át használjuk. Nos, ez egy elég régi (19. századi) megállapítás. Azóta sok olyan kutatás elkészült, ami bebizonyította, hogy ez nem teljesen van így. Ennél többet is igénybe vesz, hiszen alvás közben is folyamatosan használjuk agyunk bizonyos részeit.

Minden ember máshogy gondolkodik és az agyának más részeit használja. Ezért is van az, hogy egyesek jó ötletekkel állnak elő és sikeresek lesznek, míg másoknak évekig tart ez a folyamat és talán sohasem sikerül nekik.

Most bemutatok 2 különböző gondolkodást Carol Dweck, a Stanford Egyetem egyik kutatójának elmélete szerint. A rögzített és rugalmas agyat.

A rögzített gondolkodás elhiszi, hogy a tehetségünk, értelmünk és készségeink kőbe vannak vésve és nem lehet rajtuk változtatni. Ez a fajta gondolkodás újra és újra meggyőz minket az igazáról.

Ha van egy bizonyos fokú intelligenciád, egy bizonyos személyiséged és morális karaktered, akkor eszerint a gondolkodásmód szerint te teljesen jól vagy ott ahol vagy.

A rögzített gondolkodás nem keres jobb, más lehetőséget. Szimplán nem talál hiányosságot ezekben a nagyon alap emberi tulajdonságokban.

A rugalmas gondolkodásmód viszont az ellenkezőjét állítja és abban hisz, hogy tehetségünk, értelmünk és készségeink mindig tudnak fejlődni tanulással, gyakorlással és kitartással. Ebben a gondolkodásmódban a gondolat, amit elindítasz csak egy kezdőpont a fejlődés irányába.

Bár minden ember különbözik a maga módján alkalmasságban, érdeklődésben vagy akár temperamentumban, ebben az esetben elhiszi, hogy tud változni és fejlődni tapasztalatok és gyakorlás által.

Honnan tudod hogy neked milyen a gondolkodásmódod? Íme egy kis segítség.

A rögzített gondolkodásmódúak:

  • nem szeretik és próbálják kerülni a változásokat, mert attól félnek, hogy nem elég okosak vagy tehetségesek
  • elvesztik az érdeklődést, ha egy feladat nehezebbé válik
  • díjazni kell az erőfeszítéseiket, még akkor is, ha csak épphogy elvégezték a feladatot
  • elbátortalanodnak, ha visszautasítják őket vagy kudarcot vallanak
  • hamar feladják

A rugalmas gondolkodásmódúak:

  • keresik a kihívásokat és kinyílnak a nyomás alatt
  • egyre motiváltabbak lesznek, ahogy a dolgok bonyolultabbá válnak
  • nem engedik, hogy egy hiba, vagy kudarc visszatartsa őket
  • elhiszik, hogy a kemény munka szükséges, hiszen a tehetség önmagában nem elég
  • szeretik, amit csinálnak

Sajnos mindnyájan beleesünk abba hibába, hogy azt hisszük, valamiben nem vagyunk jók. Például az a hit, hogy ’én sosem voltam jó matekból’ már eleve megállít abban, hogy jobb akarj lenni matekból és újra megpróbáld.

A rögzített gondolkodásmód gátolja a fejlődésedet, ami hatással lehet a személyes boldogságodra is.

A jó hír, hogy ki tudod fejleszteni a rugalmas gondolkodásmódot.

Választhatod, minden nap úgy kelsz fel, hogy elhiszed, többre vagy képes. Nem adod fel, ha akadályba ütközöl vagy visszautasítanak. Higgy önmagadban és abban amit csinálsz.

Hogyan kezdjünk neki?

Íme 5 lépés, ami segíthet.

  1. Ismerd fel a gyengeségeidet

Senki sem tökéletes. Az teljesen normális, ha nem vagy mindenben jó. De fogadd el és kis lépésenként tegyél azért, hogy elérd a céljaidat.

2.   Azt csináld, amihez te értesz

Hogyan tanulsz a legkönnyebben? Milyen feladatokat szeretsz? Abban a környezetben tanulsz a leggyorsabban, ami neked fekszik. Amit te szeretsz, az nem feltétlenül jó másoknak és vice versa.

3.   Minden kihívás egy újabb fejlődési lehetőség

A kihívások kényelmetlenek, de ezek a kényelmetlenségek visznek minket előre. Minden akadályt egy újabb lehetőségnek vegyél arra, hogy tanulj valami újat.

4.   Ne keresd mindig mások jóváhagyását

Ne azzal foglalkozz, hogy mások mit gondolnak, mert az hatalmas időpocsékolás. Koncentrálj a saját előrehaladásodra. Az egyetlen ember, akinek a jóváhagyására szükséged van, az önmagad.

5.   Ne a végeredményre koncentrálj, hanem a folyamatra

Ha a ‘tartsd a szemed a díjon’ gondolata szerint cselekedsz, akkor olyannyira el tudod terelni a figyelmedet, hogy nem veszed észre mit tanulhatsz, vagyis nem fejlődsz. Tehát csak lassan, lépésről, lépésre. Ünnepelj meg minden kis győzelmet. Később, amikor visszatekintesz erre az időszakra, meglátod hogy többet tanultál és fejlődtél, mint amennyit elképzeltél.

Sok sikert!

Vendégírónk, Szalai Ani tollából

10 szokás, amit nem akarsz átvenni a sikertelen emberektől

Ha a siker olyan könnyű lenne, hogy te csak követed a sikeres emberek szokásait, nem gondolod, hogy mindenki sikeres lenne? Miért olyan nehéz a sikert megtalálni? Gyakran felteszem magamnak ezt a kérdést.

Mi a siker? Mitől sikeres valaki? Egyszer valaki azt mondta, ne a sikert hajhászd, hanem arra törekedj minden nap, hogy ne legyél sikertelen. És, ha minden nap átgondolod, mitől érzed magad sikertelennek – nem vagy olyan formában, mint szeretnél, boldogtalan vagy, nincs elég pénzed… stb. – akkor arra törekedj, hogy ezeket kiűzd  az életedből vagy megoldást találj rájuk.

Érdekes hozzáállás, nem?

De vajon mi a siker?

Bob Dylan mondta:

“Egy ember sikeres, ha reggel felkel, este lefekszik és eközött az idő között azt csinálja, amit szeret.”

Nekem nagyon megtetszett az a meglátás, hogy a sikertelenséget kerüld és ne a siker után rohanj. Ezért hoztam 10 szokást, amit a sikertelen emberek tesznek. Ha eléred, hogy ezeket NE tedd meg, máris elindultál a siker útján.

De lássuk, mik a sikertelen emberek szokásai:

  1.   Mindig valami mással vannak elfoglalva

Ha nem tudsz a jelenben lenni és oda koncentrálni, arra, amit éppen el kell intézned, az a dolog sosem lesz elintézve. Sokan listát írnak és ezen a listán haladnak végig. Ha anélkül tudsz haladni a listádon, hogy valami mindig megzavarjon, akkor a helyes úton vagy. Mihelyst jön egy üzenet, vagy hívás a telefonodra, vagy valaki csak beugrik beszélgetni veled, máris kibillentél a koncentrációdból. Ennek a fontosságát nagyon sokan nem értik meg.

2.    Mindig csak beszélnek róla

Tudod mi jobb annál, hogy csak beszélsz róla? Tenni érte!

Ha valaki rengeteget beszél egy bizonyos dologról – megcsinálom azt a honlapot, lefutom majd a maratont vagy mától edzeni fogok – , akkor azzal egy kicsit át lehet verni az agyat, ami azután elhiszi, hogy ez valóban megtörténik. Ennek viszont van egy veszélye. Ekkor már nem érzed annyira a motivációt arra, hogy meg is tedd.

Minél többet beszél valaki egy adott jövőbeli cselekedetről, tervről, annál kevesebb az esélye megtenni azt a közeljövőben.

Te ne legyél az, aki csak beszél róla, TEDD is meg.

3.   Nem motiváló emberekkel töltik az idejüket

Egy dolog, amit nemrég tanultam meg, hogy minden sikeres ember olyan személyek társaságában töltötte, vagy tölti az idejét, akiktől tanulhat és aki motiválja őket. Ha te nem ilyen vagy, akkor itt az ideje, hogy olyan emberek társaságát keresd, akik számodra valamit tudnak nyújtani. Saját tapasztalatot – legyen az jó vagy rossz -, motivációt, tanácsot, bármit, amit megtanulhatsz, átvehetsz tőlük.

Mondjuk, hogy el akarsz kezdeni edzeni. Kikkel veszed körül magad? Olyannal, aki csak beszél róla, de halvány fogalma sincs, vagy azzal, aki láthatóan tudja, mit kezdjen a súlyokkal, vagy a futópaddal? Gondolom nem nehéz a válasz.

4.   Mindent és mindenkit – főleg a sikeres embereket – utálnak

Biztos te is találkoztál már olyannal, akinek mindig van valami negatív véleménye valakiről, aki sikeres valamiben. Mondjuk, hogy a szomszéd új munkát kapott és 6 hónap múlva egy új BMW-vel megy haza. Ez az ember, pedig elkezdi hajtani a tipikus mondatokat: ‘Ennek meg honnan van erre pénze?’, ‘Biztos kölcsönből van!’, ‘Vajon milyen sutyi dologban lehet benne, hogy ilyen autóra telik neki?’.

Ahelyett, hogy ezek az emberek örülnének és esetleg tanulnának ezektől a személyektől, csak a negatívumokat és a kritikát szajkózzák.

Az, aki sikeres nem azzal foglalkozik, hogy másnak milye van, hanem milyen módon tud előrébb lépni, haladni afelé, hogy ő is sikeres legyen.

5.   Mindig halogatnak

Mi értelme a halogatásnak? Vajon az eredmény jobb lesz egy hét múlva? A válasz 99.9%-ban nemleges. A legjobb mondat, amit valaha hallottam ezzel kapcsolatban az ez: “A ‘később’ nevű út a ‘soha’ nevű helyhez vezet”. És mennyire, de mennyire igaz ez.

Tegyük fel, a főnököd azt mondja, van egy heted, hogy megcsinálj egy projektet, vagy elkészítsd a honlapot és egy hét múlva megkérdezi, hogy haladsz; mi lesz a válasz? Ha még több időt kérsz, vajon az eredmény jobb lesz-e, mintha időre elkészültél volna? Valószínűleg nem. Akkor meg mi értelme halogatni? Tedd meg időre, vagy bizonyosodj meg róla, hogy az eredmény jobb lesz, ha későbbre hagyod.

6.   Nem hallgatnak másokra

A legtöbb sikertelen ember – és a sikeres ember itt most nem feltétlenül a milliomos -, elég önző és csak saját magára hallgat, mert azt hiszi, csak neki van igaza.

Pedig, ha hallgatnának azokra, akik már egyszer végigjárták azt az utat, amin ő megy végig, akkor rájönnének, mennyire sokat tudnak tanulni.

A hallgatás ugyanakkor az odafigyelés jele is. És néha jól esik odafigyelni a másikra és csak hallgatni, ahelyett, hogy beszélünk.

7.   Lusták

Itt most nem is csak arról van szó, hogy valaki mennyit tesz a saját sikere érdekében. Említsük meg először az alap dolgokat. Ha valaki mindig lustának érzi magát ahhoz, hogy felkeljen és elmenjen sétálni, edzeni, vagy megfőzzön, akkor ne is várjuk, hogy ez az ember majd sokkal több munkát fektet bele a saját sikere érdekében. Mert ahhoz kemény munka kell. Munka önmagunkkal és munka a tanuláshoz. Tanulunk, hibázunk, újra tanuljuk, ismét hibázunk és így tovább.

Ahhoz is kell az erő, hogy ne adjuk fel. Ha lusták vagyunk, akkor az első sikertelen próbálkozás után feladjuk.

Tanácsos elkezdeni valamit sportolni, mert az nem csak a testet, de az agyat is dolgoztatja, így segítve, hogy aktívak maradjunk. Ez az első lépés afelé, hogy legyőzzük a lustaságot.

8.   Sosem tanulnak

Leginkább azért, mert lusták, vagy mert hamar feladják. Így esélyük sincs arra, hogy tanuljanak a hibáikból. Mert ugyebár kétféleképpen lehet igazán tanulni. A saját hibáinkból és a másokéból. Vagyis tapasztalatból.

Ha mindig azt gondoljuk, mi már elég jók vagyunk és nekünk már nem kell többet tanulni, akkor nagyon rossz nyomon járunk. Mert mindig van mit tanulni, mindegy, hogy milyen témáról beszélünk. Olyan ember nincs, aki mindent tud.

Ha például valamelyik közösségi médiafelületet nagyon jól tudod használni és azt hiszed, hogy te már mindent tudsz, hisz talán még jó pénzt is keresel vele, akkor tévedsz. Mert ezek elég rendszeresen változnak és hoznak új szabályokat. Ha nem vagyunk naprakészek, akkor egy idő után azt vesszük észre, hogy már nem is keresünk annyit és nem értjük miért.

Mindig van mit tanulni, így fontos, hogy folyamatosan oktasd magad.

9.   Sokszor nem kedvesek

Itt szeretnék visszatérni a 4. pontra. Ha kedvesek vagyunk másokhoz, sokkal több esélyünk van arra, hogy majd egyszer a segítségünkre sietnek, vagy csak jó, használható tanácsot adnak. Kedvességgel és segítőkészséggel nagyon sokra megyünk.

Nézd meg azt a sok milliomost, aki a világon mindenhol segít, ahol szükség van rá. Pénzzel, tettekkel vagy akár kétkezi munkával. Ha nincs semmid, akkor is tudsz segíteni.

10.   Könnyen feladják

Soha ne add fel! Hallod sokszor. És milyen igaz. Mindig, mindig, MINDIG érdemes még egyszer megpróbálni. Csakis a hibáidból tanulsz. Ha hibázol vagy nem sikerül, akkor ülj le, vedd át és járd végig újra és újra, hogy miért nem működik? Hol ronthattad el? Mit tehetsz azért, hogy a következő próbálkozásod sikeresebb legyen?

Feladni könnyű, újratervezni és rájönni, mit csináltál rosszul, az a kemény munka. De a végén csak az lesz sikeres, aki kitartó.

Vendégírónk, Szalai Ani tollából

7 lépés a boldogság és belső béke felé

Hallottad már azt a mondatot, hogy amíg boldogság van, minden megvan? Biztosan. És ez valóban így van. De vajon mi a boldogság? Hisz ez egy elég szubjektív kérdés. Mindenkinek más.

Gandhi azt mondja:

“Boldogság az, ha, amit gondolsz, amit mondasz és amit teszel, azok összhangban vannak egymással”

Nem mindenki gondolkodik úgy, mint Gandhi, ezért itt van 7 lépés, hogyan tudod te is elérni a belső békét és boldogságot. Hozzáteszem, ez nem egy egyszerű máról holnapra történő dolog. Sok gyakorlás és a cselekedeteidbe vetett hit szükséges.

1. Tudatosság

A legelső lépés a tudatosság. A tudatosság, hogy valaminek meg kell változnia. És itt most nem arról beszélek, hogy valahol máshol élj, valaki mással, vagy több dolgot vehess magadnak. Ezek a vágyak mind elmúlnak. Elmúlnak és akkor újra jön a vágy. Nem. Én valódi, belső változásra gondolok. Arra, ami igazi békét hoz, amit nem unsz meg 1 hónap, vagy 5 év múlva.

Egy változásról, a világba vetett hitedről és a te helyedről ebben a világban.

Ez a fajta változás pedig a legbelsődből kell, hogy jöjjön és igazán akarnod kell.

Einstein azt mondja:

“A problémák, amelyekkel szembesülünk, nem oldhatóak meg azon a tudatossági szinten, melyen akkor voltunk, amikor megteremtettük őket.”

Tehát el kell fogadjuk, ahhoz, hogy elérjük a boldogságot egy mélyebb szinten, tudatosan kell változtassunk.

2.   Elfogadás

Az első lépés olvasása után tudjuk, hogy tudatosan változtatni kell ahhoz, hogy boldogabbak lehessünk. Ez sajnos nem elég önmagában. Főleg, ha kicsit ellenállóak vagyunk a változással szemben.

Ekkor jön be az elfogadás. Hogy el tudjuk fogadni a változást. A tagadás a legnagyobb ellenség. Ugyanis, ha nem tudjuk elfogadni és belátni, hogy mi áll a változásunk útjában, akkor egy helyben toporgunk.

Azt viszont fontos tudni, attól, hogy valamit elfogadunk, nem feltétlenül fogjuk szeretni. Az úton, amin elindulsz rengeteg olyan dolog lesz, ami nem tetszik, vagy kényelmetlen, de fontos, hogy emlékezz, ebből tudsz fejlődni. Csakis így. Ez az út sajnos bonyolult és nehéz kövekkel van kiépítve, de hidd el, megéri végigjárni.

Az egyik legnehezebb, hogy megértsük, amint valamit elfogadtunk, felelősek vagyunk érte.

És ha felelősek vagyunk érte, akkor csakis mi tudunk tenni ellene valamit. Azért, hogy változtatni tudjunk.

Képzeljük el, hogy eldöntjük, mától csakis pozitív gondolatokkal kezdjük a napot. Ez azt jelenti, hogy elfogadjuk, hogy nincsenek reggeli hírek, nem olvasunk reggeli újságot. Mihelyst ezt elfogadtuk, mi vagyunk felelősek azért, hogy ez megtörténjen. Egyszóval, ha valaki elénk rakja az újságot, akkor nem őt hibáztatjuk vagy okoljuk a rossz hírekért, ergo azért, hogy végül mégis elolvastuk, hanem odébb toljuk azt az újságot és felelősséget vállalunk a saját tetteinkért a változás elérése érdekében.

Itt arról van szó, hogy Te mit teszel azért, hogy ez a változás megtörténjen. Nem más, csakis Te magad.

3.   Azonosítás

Most, hogy elfogadtuk a változtatást, elkezdhetjük beazonosítani, hogy milyen területeken kell dolgozni önmagadon.

Emlékezz, csak, mert elfogadtunk valamit, nem feltétlenül fogjuk szeretni. Ez most egy ilyen lesz. Kicsit önmagunkba kell nézni és tudjuk, hogy ezt senki se szereti.

A legtöbb ember a mai világban kicsit ‘önpusztító’. Ez számomra annyit jelent, hogy mindenkinek az a fontos, hogy minél több, szebb és nagyobb legyen az, amit megvesz. Ezért hajtunk, dolgozunk, hajtjuk a pénzt, ami persze sosem elég. Nézzük a TV-t és azt hisszük, ez a normális. Aztán elfogadjuk, hogy ez a normális. Mert nem tudjuk, hogy lehet ez máshogy is.

De kevesen tudják, hogy a legtöbb esetben ez a tárgyak utáni vágy valami belső, érzelmi válságot takar. Az első lépés tehát, hogy megpróbáljuk beazonosítani, miért van szükségünk azokra a dolgokra, amikre azt hisszük, szükségünk van.

Ez nem egyszerű. Ezért én mindig azt tanácsolom, hogy legyen valaki, aki ebben segít. Egy mentor, barát, valaki, akiben megbízol, aki őszinte és nem elfogult. Ez az ember segíthet beazonosítani, hol kell változtatni önmagadban, akkor is, ha ez olykor kényelmetlen és bonyolult.

Most, hogy beazonosítottad, hogy valaminek változnia kell és tudod is, min kell változtatni, jöjjön a következő lépés, ami fontos eleme annak, hogy elérd a belső békét.

4.   Önkeresés

Most, hogy tudod, mit csinálsz rosszul és min kell változtatnod, csak megálljt kell parancsolj annak a bizonyos dolognak és kész is, máris jó úton vagyok; gondolod magadban.. Nem, nem igazán.

Tanulsz, gyakorlod a tudást, de valamiért mindig visszaesel ugyanoda. Ismerős?

Amire szükséged van, az egy őszinte és mély ‘öntakarítás’, önkeresés.

Az önkeresés az az eszköz, amellyel új meglátást, tudást és hitet hozhatunk természetünk sötét, negatív oldalára. Ez az alázat fejlesztésével jár, amely lehetővé teszi számunkra, hogy mélyebbre lássunk önmagunkban és ez segít abban, hogy megszabaduljunk régi önmagunktól – attól, ami nem működött, hiszen nem voltunk boldogak vele – egy új életért, ami bármilyen feltétel mellett működik.

Ez, mint az azonosítás, nem működik egyedül. Ehhez is kell az a barát, az a személy, aki tisztán lát téged és elfogultság nélkül tud tanácsot és segítséget nyújtani.

Hallottad már valaha ezeket?

  • szeretnék szeretve lenni
  • szeretném, ha elfogadnának olyannak, amilyen vagyok
  • nem szeretem/fogadom el magam
  • tele vagyok megbánással
  • sosem leszek megelégedve

Ha megnézed ezt a listát, akkor látod, hogy van, ami konfliktusban van egymással. Például, szeretném ha szeretnének, de nem fogadom el vagy szeretem önmagam. Nehéz valaki olyat elfogadni és igazán szeretni, aki nem szereti önmagát.

Persze, lehetséges úgy is, ha te nem tudod önmagad szeretni, de igazán akkor fogad el valaki olyannak, amilyen vagy, ha te saját magadat is eltudod fogadni. Mert egészen addig, míg nem hiszel 100%-ban önmagadban, addig mindig félni fogsz, hogy milyen hibát talál benned a másik. Az igazi önhit az kisugárzik. És azt mérföldekről látja más is.

Akkor most vegyél elő egy papírt és egy tollat. Nem ceruzát, tollat. Majd írj le mindent, ami mérgessé tesz, vagy, ami valaha sértett. Ez fontos. Mindent. Menj vissza a múltba. Olyan messzire, amilyen messzire csak tudsz. És írj le mindent a papírra.

A dolog lényege az, hogy kiírj mindent magadból, ami a békéd útjában állhat. Mindent. Mert ezek a dolgok a fejlődésed útjában állnak és boldogtalanságot okoznak.

Naponta nézz rá erre a listára addig, amíg már nem érzel haragot, vagy sértettséget.

5.   Beismerés

Addig, amíg nem tudjuk, hogy kik vagyunk igazán, addig nem tudunk előre haladni. Ezért be kell, hogy ismerjük, kik vagyunk, de leginkább azt, hogy mik a hibáink. Nem elég ezt önmagunknak beismerni, hisz könnyen hazudhatunk vagy félrebeszélhetünk önmagunknak. Így fontos, hogy megosszuk ezeket valakivel. Valakivel, akiben megbízunk. Néha rájövünk, hogy azok a ‘titkok’, amiket önmagunkban hordunk nem is olyan rosszak, miután hangosan kimondtuk őket.

Ha úgy érzed, hogy ezek a belső dolgok, ‘hibák’, ‘titkok’ túl nagyok, nyugodtan fordulj professzionális segítséghez. Az a lényeg, hogy eldöntsd, megteszed és felelősséget vállalsz érte. Emlékszel?

Néha mi magunk máshogy látjuk a bennünk zajló katyvaszt, mint valaki, aki kívülről lát bennünket. Sokszor az az ember sokkal jobb tanácsokkal tud ellátni, mint mi önmagunkat, ezzel segítve a beismerést. Az igazi boldogság és belső béke saját magunk elfogadásával kezdődik. Saját magunk elfogadása pedig a megbocsátással magunk felé.

Azzal, hogy beismered a hibáidat valaki másnak, azt is beismered, hogy megbocsátasz önmagadnak ezekért a hibákért. És ha képes vagy megbocsátani saját magadnak, csakis akkor leszel képes másnak is megbocsátani.

6.   Cselekedet

Hangosan kimondani a legféltettebb titkaidat és leírni mindent, ami mérgessé tesz, úgy tűnhet, hogy cselekedetnek számít, de most derül majd ki igazán, hogy mennyire vagy hajlandó a változásra.

Soha senki nem találta meg a belső békét szimplán csak a gondolattal. Ha el tudod engedni azt, aki vagy, csak akkor lehetséges, hogy azzá válj, aki lenni szeretnél.

Ha naponta eldöntöd, hogy pozitív gondolatokkal kezded a napot, az még nem jelenti azt, hogy ezt meg is teszed. Ezért nagyon fontos, hogy a gondolatokból cselekedetek legyenek.

A 4. pontban beszélek az önkeresésről és arról, hogy írj egy listát. Ez az a pont, ahol a gondolat már nem elég, kell a cselekedet is. A cselekedet, hogy elfogadd a hibáidat, aki vagy és hogy változtass a boldogabb, békésebb önmagad felé. Most kell javítanod azokon a dolgokon, amiken szeretnél. Amitől boldogabb leszel, önmarcangolás nélkül.

Nézd át a listát, bocsáss meg azoknak, akiknek kell, mondd is ki hangosan, azoknak akiknek kell. Nehéz, hatalmas csomagokkal a válladon sosem fogsz tudni előre lépni és megtalálni a hőn áhított belső békét.

Elolvashatod az egész listát 15-ször, olvashatsz segítő könyveket, honlapokat, hallgathatsz nagyszerű podcastokat, de addig, amíg a cselekedet nincs meg mellette, mindez nem sokat ér.

Egy kis lépés, egy kis cselekedet hatalmas változásokat hozhat.

7.   Gondozás, fenntartás

Lássuk hol tartunk eddig.

Az első lépésben öntudatra ébredtél, hogy, ha valami nem úgy működik, ahogy szeretnéd, akkor változtatni kell.

A második lépésben megtanultad elfogadni a változásokat és hogy ez az elfogadás felelőséggel jár, hogy azzá válj, aki lenni szeretnél.

A harmadik lépésben megtanultad beazonosítani, hogy min kell változtatni önmagadban. Megtanultad letenni mindazt, ami elválaszt a belső békédtől.

A negyedik lépésben, – ami, véleményem szerint, az egyik legfontosabb – felfedezted, hogyan nézz szembe önmagaddal és a hibáiddal. Leírtad egy listában, mitől kell megszabadulni, illetve mit kell jobbá tenned.

Az ötödik lépésben a megbocsátás fontosságáról tanultál.

Végül a hatodik lépésben megtanultad, hogy az igazi változáshoz a cselekedet is szükséges. Az, hogy megtedd, amit kigondoltál. Mert még soha semmi jó nem történt, csak mert valaki gondolt rá.

Rengeteget tanultál. Saját magadról és arról, hogyan állj másokhoz. Mindez időbe telik, tudom.

De megéri. Kevesebb stressz, kevesebb bánat, kevesebb boldogtalanság vagy negativitás. Ezt kapod, ha végigviszed ezt az utat. Önmagad és a környezeted számára. És ez már szinte a belső béke teljes önmagában.

De ahhoz, hogy ez így is maradjon, ezt gondozni kell. Mint egy virágot. Minden napodat úgy kell éld, hogy ne legyen megbánás, harag, kétség.

Ehhez segítség, ha minden reggel úgy kelsz fel, hogy leírod, milyen jó dolgok történhetnek ma veled és hálát mondasz valami kicsiért. Majd minden este úgy fekszel le, hogy leírod, mi minden pozitív dolog történt veled aznap, mi lehetett volna esetleg jobb és elmondasz egy hálát valamiért, ami aznap történt. Természetesen nem kötelező, de ez sokat segít. Egyrészt, hoz egyfajta rendszert az életedbe, másrészt ez segít, hogy pozitívan láss mindent, ezzel segítve a saját lelki nyugalmad, békéd és boldogságod.

Vendégírónk, Szalai Ani tollából

Nem tudsz utazni? Íme pár trükk, hogyan tudod a nyaralást a lakásba varázsolni!

Eljött a meleg idő, gyönyörűen süt a Nap, meleg van és a természet feléledt. Mindenki elindul… nyaralni, erdőt járni, tavakhoz, tengerhez, kalandot keresni. Nem tudsz most nyaralni menni? Ne szomorkodj! Íme néhány tipp, hogyan csempéssz egy kis nyarat az otthonodba.

1.

Megvannak még a tavalyi, tavalyelőtti vagy kedvenc utazós képeid? Akkor mire vársz? Nyomtasd ki őket – nem kell a tökéletes nyomtató, munkahelyi nyomtatás is tökéletes. Szerezz be egy pár képkeretet, egy nagy világtérképet és már indulhat is a kreatívkodás és ‘világjárás’. Rakd fel a faladra a térképet – ha tudsz, 3D-ben (parafa, vagy műanyag) lenne a legjobb – és rakd a képkereteket a megfelelő országhoz vagy kontinenshez.

Minden egyes nap, ahogy ránézel, előjönnek a gyönyörű emlékek. 

És mennyivel szebb ez így, minthogy a képek a számítógépeden vagy a fiókokban lapulnak?

2.

Ha van egy kis extra félretett pénzed, akkor ezeket a képeket hűtőmágnesként is ki tudod nyomtattatni, amiket a hűtőre, elszívóra és bármilyen más fémfelületre fel tudsz rakni.

Nem mellesleg ez ajándék ötletnek is kiváló, szeretteidnek.

3.

Készíts utazási befőttet. Ez a ‘szakszó’ mindig megnevettet. Na, nem befőttet főzünk, hanem emlék üveget készítünk. Persze csinálhatod kis fadobozokból, tejes üvegből, bármiből, ami kéznél van.

Én úgy gondolom, befőttes üveg mindenkinél akad.

A tiszta üvegbe rakjunk homokot, kagylókat, virágot, illetve én szoktam pici dolgokat rendelni, ami emlékeztet az adott országra. Egy kis delfint, zászlót, teknőst, kávé szemet, hasonlót. Ha ilyenek nincsenek, akkor zászlót rakj a külső részre és úgy egyértelmű az ország. Töltsd meg mindennel, amivel szeretnéd, végül rakd bele a képet ami ott készült, úgy, hogy az üveg oldalára tapadjon. Ha tudod, zárd le.

Ebből nagyon sok verziót lehet csinálni. Fel is lehet az üveget lógatni valahova és lehet bele kis ‘fairy light’-ot (égőt) is rakni és akár a kerted, akár a szobád gyönyörű éke lehet. Lehet belőle ‘kincsesládát’ csinálni kövekkel, homokkal vagy akár akváriumba belerakni. Csak a képzeleted szabhat határt a játéknak.

4.

Az egyik nagy kedvenc és nagyon sokat lehet mostanában itt-ott látni, az a ‘csinálj magadnak kalandokat és utazást otthon’. Képzeld el, hogy a nappalid egy erdő, amiben épp felfedező úton vagy. Nem kell mást tenned, mint összeszedni az összes növényedet és egymás mellé rakni mintha egy kis erdő lenne. Majd szerezz be egy Lego embert, vagy bármilyen kis pici figurát. Készítsd elő a telefonod, fényképezőgéped és rakd be alulra, mintha a növények hatalmasak lennének. Rakd be a figurát, mintha mászna, sétálna, felfedezne, lógna a liánon és csinálj fényképeket. Ha ügyes vagy, akkor olyan hatása lesz, mintha valaki az erdőben, dzsungelben lenne. 

Ismételten, ennek csak a képzelőerőd szab határt. Lehet cukorhegyet csinálni és mintha azon menne fel valaki, homokot leborítani és kis tengerpartot csinálni az egyik növényeddel, mint pálmafa. Esetleg használd a takaród, mintha jégbarlang lenne… rengeteg ötlet létezik. 

5.

Ezt leginkább azoknak ajánlom, akiknek van kertjük. 

Itt az ideje, hogy kicsit dolgozz azon a kerten és kicsit hangulatosabbá varázsold. Nem kell más csak pár növény, esetleg egy kis kerti tó, sziklakert, amit ma már a YouTube segítségével te is megcsinálhatsz. Majd rendelj egy függőágyat és akaszd fel. Ezt a lakásban is megteheted, ha van elég hely. 

Semmi nem mondja ki jobban, hogy nyár van, mint az, ha a függőágyban koktélt vagy limonádét szürcsölsz, miközben hallgatod a madarak csiripelését, esetleg egy kis tengerzúgást online. Ha odasüt a Nap is, akkor már tényleg nem kell más, csak egy jó könyv.

6.

Készítettél már valaha motivációs táblát? Tudjátok, amikor az ‘x’ éves terveket egy parafatáblára rakjátok rajzszöggel. Kivágott képek, szövegek, betűk, amit akarsz. Tulajdonképpen egy montázs lesz. 

Na, akkor álljunk neki egy utazási táblának. A témáról te döntesz. Lehet az kedvenc helyek, ahol már voltál, vagy helyek, ahova mennél. Csinálhatsz téli vagy nyári táblát. Rakhatsz rá képeket, kivágott betűket, szavakat, virágot, amit szeretnél. A lényeg hogy a te vágyaid, emlékeid, elképzeléseid legyenek rajta. 

Végül ezt a táblát rakd oda, ahol minden nap látod és jó érzéseket kelt benned.

7.

Képernyővédő és lock screen.

Van laptopod, számítógéped? Akkor itt egy újabb lehetőség! Gyűjtsd össze a kedvenc képeidet a gépeden, de ne hármat, négyet. Még 10 sem elég. Beszéljünk százasokban. Rakd bele őket egy mappába és állítsd be a gépeden, hogy ezeket mutassa a kijelzőn, amikor épp nem dolgozol a gépen. Amikor csak ülsz és nézel magad elé szünetet tartva, meglepetésként jönnek az újabb és újabb emlékek amire boldogan tekintesz vissza.

8.

Sokan gyűjtenek valamit. Van, aki képeslapot – bár szerintem az már elég ódivatú -, van, aki hűtőmágnest, gyűrűt, minden helyről, ahova megy. És bizony, van, aki teákat, kávét visz haza mindenhonnan, ami kimondottan csodálatos emlék, amikor iszol egy kortyot. Hiszen, mint tudjuk, az érzékek azok, amik a leggyorsabban repítenek vissza a múltba.

Ha már te is gyűjtöttél dolgokat, itt az ideje kivenni őket a szekrényből, fiókból és kirakni őket a lakásban. Így emlékezve a gyönyörű napokra, hetekre, esetleg hónapokra. Gyűjthetsz falinaptárakat, törölközőt, trikót. Bármi is legyen az, itt az ideje használni és a lakás dekorációjává tenni.

Élvezzétek a nyarat, a meleget és a napsütést! 

Persze ezekkel az ötletekkel a télen is eljátszhattok és egy kis nyarat csempészhettek a hideg, szürke napokba.

Vendégírónk, Szalai Ani tollából

7 gyakorlat, amit Te is elsajátíthatsz, hogy legyen motivációd

Úgy érzed, nem mindig tudod, hogyan tovább? Motivációnk az élet minden területére hatással van. Ha elveszítjük, azzal elveszíthetjük a szenvedélyt is. Aggódni kezdünk, hogyan tovább, mit kezdjünk az életünkkel, munkánkkal. Motivációnk erőt ad, hogy azt csináljuk, amit szeretünk, hogy neki tudjunk kezdeni valami újnak, elinduljunk a nagy útnak és ne féljünk attól, mit hoz a jövő. Ha elveszítjük, akkor azok a dolgok, amik olyan egyszerűek voltak, hirtelen mind olyan bonyolulttá válnak. 

Motivációnk belülről fakad, ezért a sajátodat neked kell újra meglelned. Mindenkinek más a motivációja, nincs jó vagy rossz. Fontosabb vagy kevésbé fontosabb. A lényeg, hogy legyen, mert az visz előre.

Összeszedtem nektek 7 gyakorlatot, amivel sikeresen elsajátíthatod az önmotivációt.

1. Reggeli Hála

Kezdj minden reggelt egy 3 perces köszönetnyilvánítással. Köszönd meg a családodat, a tetőt a fejed felett, azt az előléptetést amit kaptál, bármit. Kis dolgokat… A lényeg, hogy pozitív gondolatokkal kezdd el a napot, hiszen, ahogy a reggeled kezdődik, olyan lesz az egész napod is.

Sokan a hírek olvasásával kezdik. Én nem tanácsolom. A hírek többségében lehangolóak, negatívak és szomorúak. Így, ha ezzel kezded reggel, akkor stresszes, negatív elemekkel kezdesz egy, amúgy gyönyörű napot. 

Gondolj valami jóra. Gondolj arra, mi lenne ma nagyszerű, mi dobná fel a napod.

2. Kérdezd meg magadtól, miért?

Újragondolni céljaidat fejlesztő hatással van a munkádra és életedre. Ezért kérdezd meg magadtól, mi az oka annak, hogy kevesebb a motiváció? Mi motivált eddig? Mivel kezdődött? Mi változott az életedben és hogyan tudnád ezt a saját hasznodra fordítani? 

Mindig kis lépésekkel kezdj. Írd le a kérdéseket és, ha tudod, a válaszokat. Térj vissza rá minden nap addig, míg nem lesz tiszta, hogy mi a cél és hogyan tudod elérni.

A megadott válaszok pozitívan segítik az előrehaladást, a még meg nem lévő válaszok pedig a gondolkodást és az előrehaladás akarását segítik.

Minden nap adhatsz hozzá új kérdéseket, ezzel segítve a motivációd szinten tartását.

3. A Lista

Amikor minden olyan sok lesz hirtelen és nem tudod hova kapj, akkor kell egy lista! 

Ülj le egy csendes helyre (szobába, sarokba, kertbe). Ahol nem zavar senki, nincs zaj, csak a csend, a nyugalom és a természet – ha megteheted. 

Kezdd el leírni mi mindent szeretnél megtenni. Először írj ki mindent a fejedből. Ha megvan, akkor nézz meg minden egyes szót, mondatot, kifejezést, ami a lapon van. Van olyan, amit még ennél is kisebb darabokra tudsz szedni? Tedd meg.

Például: 

Fő lista: munkát akarok váltani.

Mellék lista: ötlet, hobbi, lakóhely, fizetés, cégméret, ingázás… stb.

Fő lista: el akarok kezdeni edzeni.

Mellék lista: Milyen mozgást szeretek? Mi a cél? Teremben vagy otthon? Hol a legközelebbi terem?

Majd csinálj kategóriákat: “Sürgős”, “Van rá 1 hetem” és “Várhat”. 

Egyesek színekkel, mások táblázattal oldják ezt meg. Teljesen mindegy, a lényeg, hogy legyen meg a lista és szépen lassan, napról napra, lépésről lépésre haladj a vége felé. Meglátod, minden, ami eddig olyan kusza és zavaros volt, hirtelen tiszta és egyszerűen megoldható lesz.

4. Tarts szünetet 

A mai világban mindenki rohan. Az emberek túlterheltek és 100 felé jár a gondolatuk. Így nem tudunk arra figyelni, ami a legfontosabb lenne. A belsőnkre. Nem halljuk a világ zajától.

Amikor sokat ülsz egy helyben, a listát írod, a projekteden dolgozol, mindig tarts szünetet. Állj fel 3 óránként, sétálj egy kicsit, ürítsd ki a gondolataidat, talán kicsit mozgasd is meg magad. Majd ülj vissza tiszta fejjel, új gondolatokkal, újult erővel.

Olykor ülj le magaddal és tekints vissza az elmúlt 3, 6, esetleg 12 hónapra. Gondold át, mi változott, hogyan kezdted, mik voltak a nehézségek és hogyan oldottad meg.

Megadni magunknak azt az időt és lehetőséget, hogy visszaemlékezzünk arra, hogy hol kezdtük és hol tartunk nem csak erőt, de inspirációt is ad. 

Szánj magadra időt minimum havi egyszer. Meglátod, meg fogod köszönni. Írj naplót, hogy később vissza tudj tekinteni ezekre és tanulhass belőlük.

5. Inspirálódj!

Sokszor előfordul, hogy nem tudod, hogyan oldj meg valamit, vagy hogyan tovább az életed bizonyos területein.

Mi lenne jobb motiváció, mint másoktól tanulni? 

Olvass könyveket, blogokat, hallgass podcastokat, nézz filmeket és videókat olyan témákban, amik inspirálóan hatnak rád. Tanulj és mozgasd meg az elméd.

Vagy szimplán beszélj valakivel. Egy baráttal, családtaggal, bárkivel, aki inspirál, pozitívan hat rád és motiváló. Beszélj velük az ötleteidről, a kihívásokról, amivel szembesülsz, bármiről. A lényeg hogy kapcsolódj. Kívülről mindig egyszerűbb az összképet látni, így mások tanácsa, látképe nagyszerű segítség lehet.

Döntsd el, hogy minden nap rászánsz fél órát, 20 percet, amikor csak azzal foglalkozol, hogy inspirálódj és tanulj mások által.

6. Légy önmagad hőse 

Mindenki egy hős. Hőse lehetsz a gyerekeidnek, a beosztottaknak, akik felnéznek rád, az öreg hölgynek akinek segítettél a boltban vagy a hajléktalannak akinek adtál pár forintot.

Légy önmagad hőse minden nap! Mert fontos vagy. Mindig, minden nap. Hitesd el magaddal, hogy van, aki fontosnak tart és szükség van rád. 

Készíts teát a munkahelyen és kínálj meg másokat, segíts az új beosztottnak, aki nem találja még a helyét. Dobd a szemetet a megfelelő kukába, vagy dicsérd meg a kolléga új haját, ruháját. 

Nem baj, ha nem mindig látja mindenki, hogy megtetted. A lényeg, hogy te tudd. Te lásd, hogy hős vagy és elhidd. 

Minden nap úgy indulj neki, hogy ma is önmagad hőse leszel!

7. Esti Mantra

Minden este lefekvés előtt gondold át, mi történt aznap és gondold újra, hogy mivel lehetne jobb a holnap. Mondj hálát. Légy hálás valamiért, bármiért és fejezd be a napod pozitívan. Dobj ki minden negatívumot, ami aznap történt.

Gondold át, milyen nagyszerű dolog történt veled, még akkor is, ha csak valami kicsi. Valaki kinyitotta előtted az ajtót, vagy rádmosolygott az utcán. Nem kell, hogy hatalmas dolgok legyenek. A lényeg, hogy mindig pozitív gondolatokkal fejezzük be a napot, úgy ahogy elkezdtük.

Ha ezeket naponta, de legalább hetente elvégzed, rengeteg változást fogsz látni az élethez való hozzáállásodban, a gondolkodásodban, és általánosságban mindig újult erővel és motivációval indulsz neki minden napnak.

Vendégírónk, Szalai Ani tollából

Karrierválasztás = Életválasztás?

Csak napi 8 óra. Már, ha szerencsénk van. De ha beleszámoljuk a túlórát, vagy a munkába menet eltöltött fél órát, amiben már a reggeli meeting esetleges lefolyásán morfondírozunk vagy esetleg már fel is idegesítettük magunkat rajta, akkor még több. Netalántán este, lefekvés előtt is a befejezetlen feladatainkon és a határidőn rágódunk. A gyerek leckéjére se időnk, se energiánk. A kötelező napi testmozgásról meg ne is beszéljünk! Ahhoz életkedv, de legalább életerő is kéne!

A párunkra meg már végképp nem jut az egyébként is mínuszos türelmünkből. Legyen már este és alvásidő, hogy megfeledkezhessünk erről az egészről és tudattalanul lebeghessünk a létezésben! Hogy aztán újra reggel legyen és újra várhassuk a tudattalan létet. Kimenőt kérek az életemből!

Először a hétvégék tűnnek lehetséges kiugrási pontnak. Az esték mégiscsak túl rövidek ahhoz, hogy teljesen kikapcsoljuk a valóságot. A hétvége folyamán jobban le lehet hibernálni az elmét és hinni, hogy a hétfő sosem jön el. Legalább két napig lehessen szabadon élni és élvezni a boldogságot! Két napot. A hétből.

Sajnos matekból és logikus gondolkozásból elég erős voltam, így hamar rájöttem, számomra ez vesztes játszma. Egy random 20 éves utastársam mondta Balin: „If you hate Mondays, it’s not Mondays, it’s your life.”

Egész életemben irigyeltem azokat, akik képesek megülni a langyosban. Ha nem tetszett valami, váltottam. Én is ilyen türelmes, toleráns, elfogadó, megbékélő jellem akartam lenni, hiába valami nem 100%-ig elégíti ki az igényeinket és vágyainkat.

Ma már nem vágyom erre. Sőt, örülök, hogy nem elégedtem meg a középszerűvel, hanem a legjobbra vágytam és törekedtem. Számomra az élet nem állhat olyan dolgokból, amiket csak elviselek, amikkel csak úgy „elvagyok”. Tudom, hogy van az embernek egy olyan énje, ami motivált, lelkes, tennivágyó, élvezi és sikeres is abban, amit csinál. Ez az odaadás az, ami átsegít a nehezebb napokon, kudarcokon és amellyel a szürke, dolgos hétköznapokat is örömmel vészeljük át.

Létezik egy olyan élet, melyben van időnk a karácsonyi ajándékokat nyugodtan kigondolni és beszerezni, egészséges reggelit készíteni és a napsütötte teraszon békében elfogyasztani, és a családunkkal is jut idő az esti kellemes csevejre. Ahol nem mindig rohanva és késve érkezünk egy eseményre, ahonnan szintén korán kell távoznunk a következő programra. Ahol a születésnapi ajándékok sem két hónappal később jutnak el az ünnepelthez. És nem két percben kell összefoglalnunk, mi újság velünk, mert többre nincs ideje az ismerősnek.

Az időnket pedig azzal tölthetjük, amit szeretünk, s ha szeretjük, akkor sokat fogjuk csinálni, s ha sokat csináljuk, jók leszünk benne. Olyan élet ez, amelyből nem kell nyaralni men(ekül)nünk. Ahol várjuk a reggelt, hogy újra élhessünk és tevékenykedjünk.

(p.s.: Mi a munka definíciója? Ha az, hogy utálom, de muszáj csinálni, akkor nincs helye az életemben. Új definíciót kell találni.)

Én és Én

Szeretnék írni a magányról. Olyan sokan küzdenek vele különféle formákban és módokon, én meg nem. Vannak nehéz pillanatok, de már tapasztalt vagyok a témában. Az élet részei, szükségesek ezek a nehéz pillanatok is, amikor hiányzik valami. Megadja, merre menjünk. Egyedül túrázok, kirándulok, sétálok, biciklizek. Csak én és a természet szent csöndje. Minden virág nekem nyílik, minden tücsök nekem ciripel. Nem panaszkodik nekem senki, hogy szorít a cipő, fúj a szél, felhős az ég, vagy miért nem kávézóba mentünk inkább. Nem becsmérli senki a számomra világot jelentő élményt.

Sokszor hallom, hogy „mennék én, de nincs kivel”. Sosem értettem. Mindig kifogásnak tűnt, áldozatot csinálok magamból. Számomra kétféle válasz létezik: 1.” Szeretnék utazni/kirándulni/akármi, ezért elmegyek.” 2. „Szívesen utaznék, de egyedül nem merek/nincs kedvem, ezért inkább nem megyek.” Máris magunkhoz vettük a felelősséget, nem pedig valami földöntúli erő sodort ilyen sanyarú sorsba minket.

Rengeteg magányos pillanatban volt részem az egyedül utazás során. Néha akkor volt társaság, mikor egyáltalán nem vágytam rá, néha viszont annyira kellett volna egy beszélgetőpartner, mint egy falat kenyér. Körbenéztem, kihez lehetne hozzászólni, de sehol senki. Hosteleket látogattam, hátha találok egy jókedvű, fiatal, utazó közösséget. Sehol semmi. Ülhettem egyedül a tengerparton, rosszkedvűen. Belegondolva, ez itthon is így van. Nem mindig kapjuk meg azt, amire vágyunk, akkor, amikor szeretnénk.

A kín viszont nagyon sok mindenre meg tud tanítani. Hogy egy idegen is lehet kedves, hogy egy pár perces találkozó is felemelő érzés tud lenni, anélkül, hogy tudnánk egymás nevét, vagy bármit a másikról. Hogy ha kell valami, szerezzük meg.

Nem egyszer mentem oda egyedül lévő nőkhöz a tengerparton azzal, hogy leülhetek-e és van-e kedvük beszélgetni. És ha nemet mond? Akkor nem ülök le és folytatom, amit addig csináltam. Rengeteg dolgot ki lehet olvasni az emberekből szavak nélkül is. Legalább adtam egy esélyt magamnak, hogy jobb napom legyen. Nemleges válasz azonban nem érkezett, mindkét fél elégedetten távozott. Máig is emlékszem minden szóra, annyira megbecsültem ezt az ajándékot. Kevés felemelőbb érzés van annál, mikor egy teljesen ismeretlen önzetlenül jótanácsokkal lát el és szeretné, ha jobb lenne az életed.

Create your website at WordPress.com
Get started