Karrierválasztás = Életválasztás?

Csak napi 8 óra. Már, ha szerencsénk van. De ha beleszámoljuk a túlórát, vagy a munkába menet eltöltött fél órát, amiben már a reggeli meeting esetleges lefolyásán morfondírozunk vagy esetleg már fel is idegesítettük magunkat rajta, akkor még több. Netalántán este, lefekvés előtt is a befejezetlen feladatainkon és a határidőn rágódunk. A gyerek leckéjére se időnk, se energiánk. A kötelező napi testmozgásról meg ne is beszéljünk! Ahhoz életkedv, de legalább életerő is kéne!

A párunkra meg már végképp nem jut az egyébként is mínuszos türelmünkből. Legyen már este és alvásidő, hogy megfeledkezhessünk erről az egészről és tudattalanul lebeghessünk a létezésben! Hogy aztán újra reggel legyen és újra várhassuk a tudattalan létet. Kimenőt kérek az életemből!

Először a hétvégék tűnnek lehetséges kiugrási pontnak. Az esték mégiscsak túl rövidek ahhoz, hogy teljesen kikapcsoljuk a valóságot. A hétvége folyamán jobban le lehet hibernálni az elmét és hinni, hogy a hétfő sosem jön el. Legalább két napig lehessen szabadon élni és élvezni a boldogságot! Két napot. A hétből.

Sajnos matekból és logikus gondolkozásból elég erős voltam, így hamar rájöttem, számomra ez vesztes játszma. Egy random 20 éves utastársam mondta Balin: „If you hate Mondays, it’s not Mondays, it’s your life.”

Egész életemben irigyeltem azokat, akik képesek megülni a langyosban. Ha nem tetszett valami, váltottam. Én is ilyen türelmes, toleráns, elfogadó, megbékélő jellem akartam lenni, hiába valami nem 100%-ig elégíti ki az igényeinket és vágyainkat.

Ma már nem vágyom erre. Sőt, örülök, hogy nem elégedtem meg a középszerűvel, hanem a legjobbra vágytam és törekedtem. Számomra az élet nem állhat olyan dolgokból, amiket csak elviselek, amikkel csak úgy „elvagyok”. Tudom, hogy van az embernek egy olyan énje, ami motivált, lelkes, tennivágyó, élvezi és sikeres is abban, amit csinál. Ez az odaadás az, ami átsegít a nehezebb napokon, kudarcokon és amellyel a szürke, dolgos hétköznapokat is örömmel vészeljük át.

Létezik egy olyan élet, melyben van időnk a karácsonyi ajándékokat nyugodtan kigondolni és beszerezni, egészséges reggelit készíteni és a napsütötte teraszon békében elfogyasztani, és a családunkkal is jut idő az esti kellemes csevejre. Ahol nem mindig rohanva és késve érkezünk egy eseményre, ahonnan szintén korán kell távoznunk a következő programra. Ahol a születésnapi ajándékok sem két hónappal később jutnak el az ünnepelthez. És nem két percben kell összefoglalnunk, mi újság velünk, mert többre nincs ideje az ismerősnek.

Az időnket pedig azzal tölthetjük, amit szeretünk, s ha szeretjük, akkor sokat fogjuk csinálni, s ha sokat csináljuk, jók leszünk benne. Olyan élet ez, amelyből nem kell nyaralni men(ekül)nünk. Ahol várjuk a reggelt, hogy újra élhessünk és tevékenykedjünk.

(p.s.: Mi a munka definíciója? Ha az, hogy utálom, de muszáj csinálni, akkor nincs helye az életemben. Új definíciót kell találni.)

Create your website at WordPress.com
Get started
%d bloggers like this: